csapongások

Ne dicsérd a napod, míg este nem lesz,
s estéd sem, míg az éj nem jön el!
Hallgass éjszakádról, míg
szét nem űzi ködjeit a reggel,
halgass és várd, mit szól a nap!

Frissen fonja a fény elé hálóját,
Röptében ragadja a falatot,
A lágy sellő gondolatot,
A félelem.

"Siessünk szeretni az embereket, oly hamar mennek el közülünk"
s csak üres cipők és néma telefonok maradnak utánuk,
meg néhány más, fölösleges dolog